..mellesleg nem is akármilyen.. de hiszem ott még nem tartunk..
érdekes módon általában maga a buli nem is olyan feltűnően izgalmas, viszont az, hogy el szoktunk indulni valahova, az általában sokkal inkább(persze itt a buli sem volt egyszerű, azt majd még párszor át kell gondolni hogy melyik része vállalható a dolognak:D)
tehát a buliról még igazából az indulás napján se tudtam szinte semmit, mindössze azt, hogy vasárnap, balatonederics, strand, és lesznek zenekarok. aztán Gáborunktól jött a hír hogy valami megbeszélés miatt jó lenne ha odaérnénk 3 órára, feltehetőleg valamiféle sorrendet megbeszélni, meg ilyesmik, mert hát elvileg a zenei része a dolognak 4kor kezdődne..
jó, hát gondoltam, rajtam ne múljon, próbáltam beszélni veszprémi barátainkkal(másodszorra sikerült is), velük arra jutottunk, hogy majd tapolcán találkozunk, és együtt megyünk tovább a helyszínre.
a saját zenekari dolgok annyiban voltk kétségesek, hogy a saját basszerosunkról már 2 napja nem lehetett tudni semmit, de amint kiderült, él, csak éppen nincsen túl jó állapotban , mert tegnap valami házibuliban volt, és hát na..
miután ezeket mind megtudtam, gyors pakolászás otthon, meg aztán buszkeresés, ami persze nincs, tehát telefon bencénknek, aki úgy gondolta közben, hogy nem szándékozik marcit tovább ébresztgetni, és már indult is ki hozzám, tulajdonképpen mielőtt szóltam neki.. tehát ez is megoldva.. bence nálunk, mosogatás, pakolás tovább, 1-2 partyhangulatmeghozó youtube videó, és már indulhattunk is..
marcihoz mentünk, hogy megnézzük, mennyire van magánál.. egészen emberi formája volt, bár még elég sűrűn járt wcre. forma1et néztünk, amikor hívtak a veszprémiek, hogy tapolcán vannak, menjünk már..
a magyar nagydíjból már csak 2 kör volt hátra, azt már persze meg kellett nézi, utána még ott is pakolászás, háózsákok csomagolása, és végre indulás.
találka veszprémiekkel, gyors kávé a fiúknak gösserben, amiből persze lett darts is, meg még buddy-t is meg kellett várni..
ennek az lett a vége, hogy a PFA-hoz betársulva, nagyjából tudva h merre kell indulni, elstartoltunk edericsre.
úton énekelgetés, mint egy vidám kis család, oda is találtunk minden nehézség nélkül.
parkolás, cuccok kocsiból ki, irány be. már játszott egy győri zenekar, akikkel már volt szerencsénk találkozni egyszer.
ja, természetesen ez az érkezésünk nem 3kor, hanem sokkal inkább 5óra könyékén lehetett, de hát ilyenek vagyunk mi.
aztán valamikor az is kiderült, hogy hamarosan mi is játszhatunk, még volt egy zenekar, akik nem is tudom hogy kik voltak, elvileg utánuk jött volna a Formyfriends, csak hát Tulok még nem ért oda, merthogy ő még csornáról jött, szóval mindenféle keverés, aminek az lett a vége, hogy kiderült, hogy sorrend megbeszélve igazából nem nagyon lett, és hát arra jutottunk, hogy ha már így is-úgy is csend van, akkor játszunk mi, és ha meg tudjuk oldani, akkor a punkabb féle 3 zenekar lenyomja a kis műsorát max másfél óra alatt, aztán köszöntük a lehetőséget:))
hosszas bepakolás után el is kezdtük, a felírt számok felét el se játszottuk, és vége is lett, pedig én azt hittem, hogy van még betervezve legalább 2-3 szám.. a banda fele nem így gondolta. mindegy.
utánunk jött a pesti Fomyfriends. ők ugyebár ott voltak a filteres bulin is. akkor szét voltak csúszva, most is, de szerintem jobbak voltak, sokkal!
aztán jött a tapolcai stab, csak előttük még thrashcore PFA, ők is egy 20 perc alatt hangolással, beállással, mindennel együtt végeztek.
igazából részünkről innentől kezdve nem volt semmi, cask annyi, hogy befejezzük, amit már korábban elkezdtünk. pontosan nem is tudom már hogy mi mikor hogyan történt, azt tudom, hogy a pestiek elég hamar tönkretették magukat, mi addig mindenfelé voltunk.. néha lenn a parton, néha fenn koncerten..
és hát a metálon elszabdultak az indulatok, főleg onnantől kezdve, hogy kész lett a paprikáskrumpli.. kaja a földön, márk a mikrofonba is, meg mindenhova üvölti hogy "PINAAAAA", moshpit 3 emberrel, headbanging, minden ami csak kellhet..
egyébként nem voltak rosszak a metalcore zenekarok se, talán főleg azért örülök neki, mert nem is tudtak róla, de ténleg vannak tapolcán jól működő zenekarok.. ja, és azt már nem tudom hogy a STAB, vagy a Resignation volt-e aki játszotta az AILD - Through Struggle-t, de én mindenesetre örültem neki..
aztán zene volt még, az estét egy kedves poppunkos csapat zárta, elég minimál felállással. volt dammit, viszont sajnos nem volt fat lip, pedig annak én is örültem volna(bár messze nem annyira mint a pestiek:D).
koncertek után meg még volt egy kisebb próbálkozás gépről zenét játszani, ez eleinte DnB volt, csak hát a DJ nem annyira érezte hogy mi is történik, aztán hirtelen átment az egész har technoba, amire nem tudtam elaludni, viszont szerencsére vége lett hamar.
nem tudom hogy ez időben mikor történt, azt tudom hogy aludni akartam, de hideg is volt, és minden bajom is volt. főleg figyelembe véve azt, hogy kezdett világossá válni előttem, hogy bármennyire is szeretnék üde és friss lenni melóban, nem fog sikerülni..:D
aztán végülis szépen lassan közeledett a 4 óra, mentünk a buszra, indultunk hazafelé, tapolcán 2 óra alvás, rohanás haza, hogy legalább valamennyire legyen emberi formám, újabb rohanás, és hát most itt vagyok, kicsit fáradtan, de legalább boldogan.. mert ilyen nem lesz midnen nap..
tanulságok:
-egy jó fényképért mindent meg kell tenni, amit csak lehet
-vizibiciklit sötétben részegen elkötni, illetve áttekerni a balaton túlsó partjára bizonyára jó móka
-soha ne bízz meg olyan emberben, illetve a közeli barátaiban, aki mindenkire azt akarja felírni hogy CRUST
-ne hagyd a táskád kulccsal zárható helyen, ha csak nincs NÁLAD a kulcs
lesznek képek is hamarosan..persze csak ami vállalható.
